A SZEPESSÉG, SZLOVÁKIA KINCSESLÁDÁJA, sok mindenben Svájcra hasonlít. Szepes-megyét egy svájci kantonhoz hasonlíthatjuk. A kantonoknak is saját önkormányzatuk, sajátos kultúrájuk van; ehhez hasonlóan a megyék itt is önálló életet éltek. Saját nyelvjárásuk, népviseletük van, saját mondáik keletkeztek. De a megyék lakosai jellemükben, szokásaikban is különböznek. Mindegyik megye egyedi sajátságokkal rendelkezik. Műveltséggel, egyediséggel, és mindenek felett a legtöbb természeti szépséggel megáldott megyék közé tartozik a Szepesség.
   
A Szepesség valóban gyönyörű és változatos természeti szépségeket kapott ajándékba. Északon a
Magas-Tátra hatalmas és rejtelmes bércei határolják, amelyek a
Bélai-Tátrán keresztül a
Pieninek egyedi tájába szelídülnek. Keletről a
Lőcsei-hegység a híres
Branyiszkóval határolja. Délről a Szepes-Gömöri-érchegység és a szomszédos
Szlovák Paradicsom (Káposztafalvi-hegység) fantasztikus szirtjei és szurdokai képezik határát. Nyugati dombjai az európai vízválasztó részei. A szepességi folyók északra és keletre, míg a liptóiak nyugatra folynak. Szepes-megye gerincét a
Hernád és
Poprád folyók alkotják, miközben a
Poprád Szlovákia egyedüli olyan folyója, amely északra, a Balti tengerbe folyik. A folyók újra kitisztult vizükkel vonzzák a horgászokat. A
Tátra a hegymászókat, télen a síelőket, de a mezei turistákat is hívja. Tiszta levegője miatt légúti betegségek gyógyítására is alkalmas, ezt szolgálják szanatóriumai és fürdőlétesítményei. Nem csupán a
Szlovák Paradicsom, de hozzá hasonlóan a
Magurántúl és a
Pieninek is, egyedülálló szépségükkel turistacsalogató vidékek. Az Érchegység évszázadokon keresztül bányászatával, nemesfémek, réz- és vasfeldolgozásával nyújtott megélhetést települései lakosságának. Tűlevelű erdei, amelyek a Szepesség jelentős részét borítják, a lakosság megélhetésén kívül a turizmust is szolgálják. Hegyi tiszásait és rétjeit nyáron juhok és tehenek legeltetésére használják, télen pedig a téli sportokat szolgálják. A Szepességben több ásványvíz is fakad. A
baldóci (Baldovce) és
újlublói (Nová źubovňa) ásványvizet ivóvízként, a
ménhárdi (Vrbov) termálvizet fürdőként, a
felsőzúgói (Vyné Rubachy) forrást gyógyvízként használják. Szepes-megye több védett növény és állat menedéke is - erről több természetvédelmi körzeten kívül három nemzeti park is tanúskodik: a
Tátrai, a
Pienini és a
Szlovák Paradicsomi Nemzeti Park.
   
A Szepességben mindig különböző etnikumú, nemzetiségű és vallású népek éltek - többnyire békességben. A szlovákok régóta éltek itt és a lakosság többségét képezték. A XII. századtól német telepesek érkeztek, akik a magyar királyoktól olyan kiváltságokat kaptak, amelyek alapján szabad királyi városok és falvak sokasága létesült, jelentős iparos réteggel és kereskedelemmel. Bizonyára a határőröket is a XII. században telepítették ide a magyar királyok. A terület északi peremén élő lakosok - a gorálok - nyelvjárása a lengyel nyelvre hasonlít. A XIV. századtól a magasabban fekvő helyeket ruszin és ukrán bevándorlók kezdték betelepíteni. Nyelvükön kívül kultúrájuk részeként magukkal hozták keleti vallásukat is. A Szepességben sok zsidó is élt, központjuk
Hunfalva (Huncovce) volt. Idővel a XV. századtól itt meglévő cigány lakosság is elszaporodott. Római és görög katolikusok, pravoszlávok, ágostai hitvallású evangélikusok és sok izraelita hitű lakos élt itt. Ez a népkeverék együttműködve hozta létre az anyagi és szellemi értékeket.
   
Az itt kialakult értékes többnemzetiségű kultúrát a közép-európai kultúra is állandóan befolyásolta, ennek szerves részét képezi. A Szepesség történelmi és művészeti értékek rendkívül gazdag kincsestára is egyben. Majd minden faluban található valami különös érték, és nem kell a turistának száz kilométertől többet utaznia ahhoz, hogy egyedülálló értékű épületeket, emlékeket lásson. Formailag ezt az is bizonyítja, hogy több szepességi műemléket az UNESCO a világörökség részeként tart számon
(Szepesi vár,
Szepeshely (Spiská Kapitula),
Szepesváralja (Spiské Podhradie),
Zsigra (ehra),
Dobsinai-jégbarlang). Nemzeti műkincsként tartják számon
Lőcsei Pál mester művét, a
lőcsei Szent Jakab templomot, a
késmárki líceumot és artikuláris templomot, a
korompai (Krompachy)múzeumot, a
zsigrai (ehra) kistemplomot. A szlovákiai védett városi részek majdnem fele a Szepességben található:
Lőcse,
Késmárk,
Szepeshely and
Szepesszombat (Spiská Sobota). A többi emlékek sokaságáról, a gótikus és reneszánsz építészetről, szobrászatról, fal- és egyéb festményekről, az aranyművességről vagy más művésziparágról már nem is beszélve.
   
A Szepesség néprajza változatos népi kultúra kialakulásához vezetett, figyelemre méltó a népi építészet, népviselet, szokások, népdalok és -táncok, a népművészet. Ezek mind harmonikusan illeszkednek be a tájba, az anyagi és szellemi kultúra szerves részei.
   
A Szepesség emlékekben leggazdagabb városa
Lőcse. A középkortól 1922-ig közigazgatási és kulturális központ, a történelmi Magyarország legjelentősebb szabad királyi városainak egyike volt. A másik művelődési központ
Késmárk volt. A közelmúltig megőrizte német jellegét, iskolái közül kitűnt a német evangélikus líceum. A Szepesség vallási központja
Szepeshely volt. A XII. századtól a szepességi apátság székhelye, ma püspöki székhely. A bányászat központja
Gölnicbányán volt. Később további jelentős szepességi városok alakultak ki:
Igló és
Poprád. Különös jellege és gazdag történelmi múltja van
Ólublónak,
Podolinnak,
Szepesófalunak (Spiská Stará Ves),
Szepesolaszinak (Spiské Vlachy). Ezek közül néhány város 360 éven keresztül lengyel zálogban volt.