Már a városba való belépés és az óriási főtérre való pillantás után nem kétséges, hogy olyan városban vagyunk, amelynek a középkorban európai jelentősége volt. A főtéren három, a városokat jellemző gyönyörű épület van: a
Szent Jakab templom (vallási központ), a városháza (önkormányzati és igazságszolgáltatási központ), továbbá az üzletközpont (gazdasági központ). Később még idekerült a hatalmas kupolájú evangélikus templom is.
   
A 11 gótikus és reneszánsz oltárával és más belső díszítésével a
Szent Jakab templom teljesen egyedi. Itt található a világ legmagasabb gótikus
oltára, valamint további XV-XVI. századi reneszánsz
oltárok. Ezekből több egy faragómester,
Lőcsei Pál mester műve, akinek nevét a várossal kapcsolják össze. A XV-XVII. századi haranglábbal rendelkező régi városházában ma a város gazdag történelmét bemutató múzeum található. A városháza előtt a középkori női szégyenketrec áll. A város többi templomából a régi minorita rendi kolostor és templom is nagyon értékes - néhány eredeti helyiség és a kolostori kálváriafolyosó maradt meg. Az új minorita templom barokk stílusú.
Lőcse egyben Szlovákia legnagyobb búcsúhelye is. Ennek szimbóluma a máriahegyi templom.
   
Arról, hogy a város 1922-ig
Szepes-megye székhelye volt, a klasszicista stílusú nagy és szomszédságában álló kis megyeháza vall. A főtér majdnem minden háza középkori formájában maradt fenn. A házak közül a legértékesebbek a Thurzó-ház, Lőcsei Pál mester háza, a volt sturi evangélikus líceum épülete, a szépen felújított kereskedőház - ebben ma a Satel szálló található. A városi falak is hatalmasak és többségükben fennmaradtak. A környékbeli települések érdekes néprajzukkal tűnnek ki,
Szepesdarócon (Dravce) értékes kultúrtörténeti emlékek is találhatók.